Olybá tűnik, ismét visszatértem a blogoláshoz, remélem ezúttal huzamosabb ideig tart majd a dolog. (Bár meg kell hagyni, az utóbbi négy hónapos blogvezetés se volt piskóta).

Rövid bejegyzéssel indítok, - amolyan long story short módon - méghozzá személyes kategóriában. (Igen, mától fel lesz címkézve minden, szépen és rendesen, mint a befőttesüvegek a spájzban.)
Tehát, múlt hétvégén hónapok óta először felutaztunk Budapestörsre az egész familivel. Igazából egy speciális autóalkatrész átvételét bonyolította le anya párja, és csak utána néztünk szét a terepen. Megejtettünk egy KFC-s kajavadászatot (egész finom volt a kólát leszámítva, aminél talán még az agyvizem is szénsavasabb és hidegebb), körbenéztünk még pár üzletben, aztán bestartoltunk az Ikeába, ahol lőttem pár fotót a bejegyzés színesítése céljából.

Rákkrém. No but srsly tízes skálán mennyire hangzik bizarrul az "Anya, kérlek készíts nekem egy rákkrémes szendicset"? Szerintem tizenegy. A másik kedvencem meg a svéd almalé. Appeldryck med Hjortronsmak lesz a jövendőbeli macskám neve, i swear.

Két hónap múlva betöltöm a tizenhetet (oh god why) és egy ikeás katicán vegetálok. But look at this plushie rat, look at this fucker, I khan't. Anya sokkalta rá azt az ezer forintot, így hát végül ott maradt. DE OLYAN PUHA ÉS ARANYOS VOLT SOMEBODY SHOOT ME DOWN PLEASE

Végül a csodálatos panoráma a kocsiablakból. Az elsőnek enyhe szamörtájm szednesz beütése van, bár meglehet, hogy csak én vittem túlzásba Lanát az utóbbi időben. A második egész klassz lett.